Budafok, háziorvos, dr, Sarkadi, Ágnes

Homeopátiáról általában


A homeopátiás gyógymód az orvostudomány 200 évre visszanyúló fejezete, amely sokak számára egy nem pontosan körvonalazott, zavaros, vagy rosszul meghatározott elmélet.  
A homeopátia mindenek előtt egy olyan gyógykezelési mód, amely a hasonlóság elvén alapszik, valamint kis dózisokban használja a gyógyszeranyagokat.
Egy olyan anyagot adunk, amely a szervezet önvédekezésével együttesen hat. 

A hasonlóság elvére már Hippokratész is felfigyelt, mely szerint egy és ugyanazon anyag mérgező hatása és gyógyító hatása között gyakran nagymértékű a hasonlóság. Például a fehér papkalap (Veratrum album) mérgező dózisban hányással, hasmenéssel járó tünet együttest idéz elő, míg kis dózisban alkalmazva ázsiai kolerajárványok kezelésére volt alkalmas.

Egészen a XVIII. századig végéig kellett várni, amíg 1790-ben egy német orvos Christian Samuel Hahnemann kísérletek révén tanulmányozta a hippokratészi következtetéseket. Megállapításai szerint minden pharmacodynamiás anyag az anyagra jellemző tüneteket okoz egészséges emberben (egyszerű példája ennek a hagyma: allium cepa hatása, amely könnyezést, orrfolyást vált ki ), míg minimális dózisban a szervezetbe jutva az adott tüneteket mutató beteg emberben (példámban a tüsszögő náthás vagy allergiás egyénben) gyógyulási folyamatot indít el. Nem kellett messzire menni ezzel a példával, hiszen a hagymatea gyógyító hatás a népi gyógyászatban is köztudott.

Összefoglalva a homeopátia régi, megfigyeléseken és tüneteken alapuló, a szervezet öngyógyulását elősegítő gyógymód. Kollégaimat idézve: Ha nem hat, akkor nem a homeopátiával van baj, hanem mi orvosok nem a megfelelő szert választottuk.
Tekintettel viszont arra, hogy a homeopátia nem része a tényeken alapuló orvoslásnak, emiatt elsősorban kivizsgált, krónikus betegségek-fájdalmak kiegészítő terápiájaként ajánlom.

A kép a http://www.freedigitalphotos.net oldalról származik, készítője marin.